A világháborút követően a németeket eltiltották a nemzetközi eseményektől, így csak 1951-ben csatlakozhattak a vb-hez. A Német GP 1927-ben költözött a 28 kilométeres Nürburgringre, melynek többnyire a 22.8 km-es részét, a híres-hírhedt Nordschleiffét használták versenyzésre – egészen 1976-ig, amikor Lauda majdnem bennégett a Ferrarijában. A legendás ring 176 kanyarját ma is próbálgatják F1-en kívül versenyek résztvevői, tesztelők és fizető civilek. Minden idők egyik legnagyobb győzelmét itt aratta Fangio (Maserati), aki tudván, hogy úgy is beiktat egy kerékcserét, fél tankkal indult. Jó taktikája révén félperces előnnyel állt ki, de szerelői addig tutymogtak, míg ötven másodperccel lemaradt Hawthorn és Collins mögött. Óriási tempóval végül behozta a nyugodtan haladó két ferraris angolt – a közönség tombolt, ő meg ötödször lett világbajnok. A futamot az F1 előtt Caracciola hatszor nyerte meg, és újabb német sikerre 1995-ig (Schumacher) kellett várni. Ő négy elsőségig jutott, de már Hockenheimben. A szintén a világégés előtt épült, rendkívül „zöld” Hockenheimring 1977-től lett állandó helyszín. Clark (1968) és Depailler (1980) is itt halt meg, így végül 2001-ben modernizálták. 2007-től a megújult, még nála is jobban lerövidített Nürburgringgel felváltva rendez futamot. 2008-ban Hockenheimben Glock Toyotája széttört, és a safety car bejövetele összekavarta a mezőnyt. Az amúgy csapnivalóan szereplő „kis” Piquet Renault-ja került az élre, ám Hamilton pole-ból startoló McLarene végül visszaszerezte az első helyet.