Az isztambuli pálya is Tilke alkotása, amelyet nagyon szeretnek a pilóták a dimbes-dombos vidékhez idomuló változatos karaktere miatt. Egyes kanyarjai (becenevükben is) más ringek híres pontjaihoz hasonlítanak: a Faux Rouge (a spai Eau Rouge után), vagy a Diabolica (a monzai Parabolica nyomán). Több ideális íve révén utóbbi az egyik legtrükkösebb a mai F1-ben. A pálya egyike a mostani naptár négy olyan helyszínének, amelyen az óramutató járásával ellentétes a menetirány (Abu-Dzabi, Szingapúr és Sao Paulo mellett – Imolához is hasonlóan). A 2005-ös első versenyen több kicsúszás színesítette a küzdelmet, főleg a „Diabolicában” (8-as kanyar). Montoya a második helyről esett eggyel vissza, miközben Monteiro Jordanjét próbálta lekörözni – így „engedve előrébb” mclarenes csapattársa, Räikkönen fő riválisát, Alonsót (Renault). A 2006-os pódiumceremónia során a tévénézők az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnökével (és egyedül Törökország által elismert hazája nevével) is szembesülhettek a díjátadók között. Az FIA kivizsgálta a politikai semlegességet sértő esetet (túl későn kapta meg a VIP-személyek listáját), de a nagydíj megúszta 2.5 millió dolláros büntetéssel. A Saubertől érkező Massa 2006-ban itt nyert először, majd a következő két évben is győzelmet szállított a Ferrarinak. 2008-ban úgy, hogy a mclarenes Hamilton megelőzte a pályán – de a brazilnál eggyel többször ment ki a boxba. Barrichello 2008-ban csak 14. lett Hondájával, ám Isztambulban lépett elő a Formula–1 indulási rekordévé (257. GP-szereplésével).