Az F1 „nem hivatalos főépítésze”, Hermann Tilke által tervezett sanghaji pálya a maga 240 millió dolláros költségével a száguldó cirkusz legdrágább helyszíne lett. A Kína legjómódúbb (világ)városához közel fekvő, grandiózus módon kialakított ringen található a Formula–1 jelenlegi leghosszabb egyenese, valamint az egyik legtrükkösebb kanyarkombináció is: a célegyenest követő, folyamatosan szűkülő, összesen 270 fokos ív. A Kínai GP ötlete már a kilencvenes évek elején felvetődött, majd az ország déli részén fekvő Csuhaj mellett fel is épült egy pálya, amely bekerült 1999 előzetes versenynaptárába. Ám a létesítmény nem felelt meg az FIA egyre szigorodó követelményeinek, így kénytelenek voltak „ejteni”. A futam egyik jellegzetessége, hogy a 2004-es indulás óta mind a hétszer különböző pilóta nyert: Barrichello, majd a legutóbbi hat világbajnok (persze nem címeik sorrendjében). A 2005-ös évadzáró nagydíjon a végső győzelmét már két viadallal korában bebiztosító Alonso győzött, és ezzel a konstruktőri vb-címhez is hozzásegítette a Renault-t, amely 191:182-re múlta felül a McLarent. A 2006-os versenyt a ferraris Schumacher nyerte meg – ez volt az utolsó győzelme (az első visszavonulásáig biztosan). 2007-ben az esőben élről induló Hamilton eldönthette volna a vb-titulus sorsát, sokáig vezetett is, de foszlóban lévő abroncsával addig halogatta a kerékcserét, míg irányíthatatlanná váló McLarenjével a boxutca előtti kavicságyba csúszott és ott ragadt. Räikkönen (Ferrari) mindent vitt.