Brett Emerton a XX. század végén, a XXI. legelején az ausztrál futball egyik legnagyobb sztárja volt Harry Kewell és Mark Viduka mellett-mögött, és állandó győzni akarásának, sokoldalúságának, kőkemény mezőnymunkájának, labdabiztosságának köszönhetően a válogatottban is nélkülözhetetlen.

A bankstowni születésű legényke óvodáskora a futball, vagy ahogyan arrafelé is nevezik, a soccer nagy rajongója volt, és a környék legnagyobb Manchester United és Ryan Giggs-fanjaként tartották őt számon az ismerősök. Iskolaévei alatt a golf, a krikett és a rögbi alapjait is el kellett sajátítania, de nagyon tudatosan készült a labdarúgó karrierre, mint a McArthur Rams nevű klub igazolt játékosa. Soha nem mulasztotta volna el az angol közvetítéseket, az FA-kupa döntőit pedig annak ellenére is mindig megnézte, hogy azokat az időeltolódás miatt arrafelé hajnali kettőkor kezdték adni a sportadók. A lelkes ifistára az utánpótlás-válogatottaknál is felfigyeltek, részt vehetett az U17-es világbajnokságon a „Joeyk”-kal Ecuadorban, majd két U20-as vb-n is.

1998 februárjában a felnőtt válogatottban, a Socceroosban is pályára léphetett, Chile ellen, majd láthattuk őt a 2000-es olimpián is az „Olyroos” tagjaként. Miután Emerton kiöregedett az ausztrál labdarúgó-szövetség iskolájából, az AIS-ból, az UTS Olympicben húzott le két idényt, majd az Év játékosaként 1998 nyarán a Sydney Olympichez került. A válogatott stabil tagjaként 2000-ben érezte elérkezettnek az időt, hogy végre kipróbálja magát Európában, amikor is a holland Feyenoord ajánlott számára szerződést.

A jobbhátvédként, jobb oldali és középső középpályásként, valamint jobbszélsőként egyaránt bevethető játékos villámgyorsan felvette az ottani pontvadászat, az Eredivisie ritmusát, és hamar a piros-fehér gárda húzóembere lett. Az UEFA-kupa-győzelem (a Dortmund elleni döntőt eltiltása miatt ki kellett hagynia) idején megkereste klubját a maga ajánlatával a Liverpool, a Newcastle, az Aston Villa és a Leeds United is, ám a rotterdamiak által kért nyolcmilliós csekk mindannyiukat visszatántorította. Pedig Brett az Interrel vívott elődöntőben mutatott zseniális játékával Anglia legjobb menedzsereit is arra késztette, hogy sebesen elkezdjenek kotorászni a klub kasszájában.

Nem meglepő módon őt választották meg Óceánia legjobb futballistájának (a díjat 85 000 néző előtt vehette át a Melbourne Cricket Arénában), és ősszel a Bajnokok Ligájában is vitézkedett. A bajnokságban háromszor volt eredményes, nyolc gólpasszt osztott ki, 6.3-as átlagot ért el, ráadásképpen a címeres mezben Anglia ellen egy csodálatos egyéni akció végén megzörgette Paul Robinson hálóját is! 2003 júliusában ehhez képest csekélyke összegért, rongyos hárommillió euróért szerezte meg a Blackburn Rovers, akik az ördöngös Damien Duff utódját látták benne.

„Nagyon megörültem, amikor a Rovers nyáron megkeresett ajánlatával. Sokszor láttam a csapat mérkőzéseit a tv-ben, és szerintem hamarosan felszálló ágba kerülünk. Mint nagyon jól tudják, sok klub szeretett volna leigazolni engem, azaz nem lettem volna munkanélküli ősszel, de mindig is azt mondtam Graeme Sounessnek a telefonba, hogy tetszenek elképzelései és a klub ambíciói. Miután megtekintettem a Rovers létesítményeit, és találkoztam az egyesület néhány tagjával, onnantól kezdve hamar döntöttem” - nyilatkozta Emerton angliai szűzbeszéde alkalmával.

„Ő a legjobb játékosunk, de már amikor ideérkezett, akkor megmondta, hogy a Premier League-ben szeretne egyszer játszani, a Feyenoord csak az első lépés efelé. Tudtuk, hogy a következő lépés Anglia lesz” - búcsúzott tőle Rob Baan, a Feyenoord technikai igazgatója. „Roppant tehetséges futballista, aki nagy szerepet tölt be terveinkben. Hatalmas nemzetközi rutinnal rendelkezik, játszott a BL-ben is, ráadásul a legjobb korban van, azaz minden leigazolása mellett szólt" - örvendezett az ausztrál érkezésekor új főnöke, Graeme Souness.

Brett angliai debütálása meseszerű volt: a sérüléséből frissiben felépült szélső a Wolverhampton Wanderers elleni 5-1-es győzelem alkalmával mutatkozott be, őt választották meg a mérkőzés emberének, hiszen a 16-os sarkából egy fantasztikus gólt csavart a felső sarokba! A villámgyors, fizikailag csúcson lévő, az alázatos mezőnymunkában is jeleskedő, de társait kitűnő labdákkal szolgáló szélsőt többször is megválasztották Angliában az aktuális 90 perc legjobbjának, így több nagy klub is érdeklődött időről-időre iránta.

2006-ban végre válogatottjával is elért némi sikert, ugyanis kvalifikálták magukat a németországi vb-re, ahol generációja először mutathatta meg magát a nagyvilágnak. Nem is játszottak rosszul, hősünk a japánok ellen közepes szinten robotolt, a brazilok ellen viszont felvette érdemben is a harcot Roberto Carlosszal, az olaszok ellen pedig középen bizonyított. Visszatérve klubjában élete talán legjobb formájában játszott, majd kissé visszaesett teljesítménye, de 2009-re már újra a régi volt. A válogatottban hat vb-selejtezőn négy gólt szerezett (mind a négyszer Katarnak köszöntött be).
Szerződése klubjával 2012-ben jár, kontraktusát 2008-ban hosszabbította meg.
„Egy napon, ha véget ér angliai karrierem, visszatérek futballozni Ausztráliába, és ha bírom erővel, sok jó szezon vár még ott rám" - engedett betekintést közel-távoli terveibe.