Az 1982-ben napvilágot látott Landon Timothy Donovan az amerikai futball nagy ígérete, immáron tizenkét esztendeje. A sokoldalú szélső ugyanis hiába máris hazája válogatottsági rekordere a pályára lépéseket és az elért gólokat tekintve, hiába volt ötször odahaza az Év játékosa, hiába lépett pályára két világbajnokságon is, a nemzetközi áttörése még mindig várat magára. 2009 elején hatalmas lehetőséget kapott, hiszen a Bayern Münchenhez került kölcsönbe, de finoman szólva sem váltotta meg a világot. Pedig önbizalomban nem szenved hiányt: leverkuseni ifistaként ő volt az egyetlen, aki úgy tárgyalt szerződés-hosszabbításáról, hogy feltette lábait a mindenható klubigazgató, Rainer Calmund íróasztalára!

Donovan a redlandsi East Walley nevű középiskolában kezdett el komolyabb szinten futballozni, és hamarosan megkapta a „csodagyerek” jelzőt, hiszen első idényében 10 mérkőzésen 16-szor volt eredményes és emellé 12 asszisztot jegyzett! 1998-ban behívót kapott az U17-es válogatottba, ahol 27 pályára lépése alkalmával 23 gólt lőtt és kiosztott 12 gólpasszt. A következő évben részt vett az odahaza az ifjúsági bajnokság legjobbjának megválasztott legényke a FIFA U17-es világbajnokságán, ahonnan a torna legjobbjaként térhetett haza, három gólt is lőve – ezek után az argentinok elleni barátságos összecsapásra a felnőtt válogatottba is meghívót postáztak számára. Bár pályára nem léphetett, mégis rekorder lett, hiszen ilyen fiatalon még egyetlen labdarúgó sem húzhatta magára – ha csak a kispadon ülve is – a válogatott mezt a nagyok között.

Mivel a középiskolai bajnokságban 17, majd 16 gólt lőtt, még 1999 februárjában a német Bayer Leverkusen ajánlott neki profiszerződést, amit a fiatal játékos természetesen el is fogadott. Ezzel minden idők legifjabb USA-beli futballistája lett, akit európai gárda igazolt le (egyébként a Feyenoord, a PSG, a Manchester United és az Arsenal is élénken érdeklődött iránta). Ám a biztató kezdetek ellenére a gyógyszertáriak csak a harmadik osztályban, a Regionalligában szereplő tartalékok között számoltak vele (pedig éves szinten 100 000 dolláros fizetést kapott), hiszen olyan játékosokat kellett volna kiszorítania a középpálya jobb illetve bal oldaláról, mint honfitársa, Frankie Hejduk, a szorgalmas Jörg Reeb, a brazil világklasszis Zé Roberto, a horvát Marco Babic, a sokszoros német válogatott Bernd Schneider vagy az akkoriban nagyon (sokat) futó szlovák Vratislav Gresko.

Donovan minden nyűgje ellenére azért az ausztráliai olimpián bemutatott remeklése után 2000 októberében Mexikó ellen bemutatkozhatott a nagyválogatottban, naná hogy góllal; de mivel esélye sem volt arra, hogy beférkőzzön a Bundesligában a fekete-vörösek közé, ügynöke, Richard Motzkin, illetve a szélsőt és az MLS-t egyaránt szponzoráló sportcég rávette Berti Vogtsot arra, hogy adja kölcsön a fiatal szélsőt a San Jose Earthquakes együttesének. A klubbal Donovan két bajnoki címet is szerzett, noha odaérkezése előtt az utolsó helyen nyaralt a gárda, ezért is draftolhatták éppen ők az „újoncot”. Mivel Landon három ottani éve alatt szolid 42 gólt és 35 asszisztot ért el, ezért a nemzeti csapatból is kiszoríthatatlan volt, a 2002-es világbajnokságon például két gólt lőtt, a lengyeleknek és a mexikóiaknak. A 2003-ban és 2004-ben kétszer is a legjobb amerikai játékosnak választott szélső érthetetlen módon egyetlen komolyabb európai csapatnak sem kellett, sőt még a kisebbeknek sem, így hát amikor klubot váltott, azt is az USA-n belül tette: egymillió euróért a németektől 2005-ben az LA Galaxyhoz igazolt.

A zöld-sárgák annyira szerették volna megvásárolni Donovant, hogy tőkegyűjtés céljából eladták házi gólkirályukat, a guatemalai Carlos Ruízt a Dallasnak (szerencsére mindkét játékos ügynöke ugyanaz a személy volt, Richard Motzkin, ami jelentősen meggyorsította az ügyletet). „Don”, aki 2006 áprilisa óta az MLS történetének gólpasszkirálya, gyorsan hozzá is látott, hogy törlessze átigazolási díját: élete legjobb formájában játszva az alapszakaszban és a rájátszásban minden bajnokin szerzett legalább egy pontot (azaz gólt vagy gólpasszt), és novemberben már karrierje harmadik bajnoki címének örülhetett. A 2002-es vb előtt még csak négy selejtezőn kapott szerepet Bruce Arenától, a 2006-os előtt viszont már 16-on, amit hét góllal hálált meg.

„A nagy tornán az olyannyira jól ismert német pályákon végre a vén kontinensnek is bebizonyíthatja, hogy miért az MLS legjobb játékosa már hosszú évek óta, és talán a villámgyors, abszolút kétlábas, kiváló passzokkal és életerős lövésekkel egyaránt operáló technikás szélső érettnek bizonyul arra, hogy ősztől hétről-hétre egy európai topligában lessék rendszámát a lassú védők” – írtuk róla 2006 tavaszán. Mint oly’ sok más jóslatunk, ez sem vált valóra, hiszen a vb-n nem brillírozott, gólt sem szerzett. Annak ellenére sem igazolt át a vén kontinensre, hogy odahaza az MLS legtöbb gólt szerző labdarúgója lett, majd 2008-ban gólkirály. 2009 januárjában a Bayern München is csak kölcsönbe merte elvinni, de márciusban már haza is küldték a bajnokság nyitányára.

Úgy látszik, nemzeti hősként sem eléggé erős egy komolyabb élcsapathoz – vélekedtek akkoriban sokan, ám a nyári Konföderációs Kupán sokkal jobban ment neki. A következő télen az Evertonban kölcsönjátékoskodott, immáron jóval nagyobb hatásfokkal.
Egyébként gyorsasága fiatalkorából ered: Landon szülei elváltak, amikor a fiú még csak kétéves volt, és ezután édesanyja, Donna Redlandsba költözött három gyermekével. A dúsgazdag környéken a kisegítő iskolában dolgozó tanárnő kisfia, Landon nem örvendett éppen nagy szeretetnek és tiszteletnek, így hát gyakran megesett, hogy szaladnia kellett a helyi rosszfiúk elől…