Jamie Carragher egyike volt azon saját nevelésű Liverpool-játékosoknak Steve Gerrard mellett, akik túlélték a francia Gerard Houllier "internacionalizálását" - de nehéz is lett volna nélkülözni őt, hiszen a mindig lelkes, igazi angol erényeket csillogtató játékos a védelem bármely posztján és a középpálya középső részén is bevethető. Munkája elismeréseként immáron állandó tagja az angol válogatott keretnek is.

A liverpooli születésű Jamie nem kedvenc klubjában, az Evertonban, hanem a vörösöknél kezdett el komolyabb szinten futballozni, s hamar inasszerződést kínáltak neki, heti pár font fizetést is kapott. 18 évesen, az ifjúsági FA-kupa elhódítása után emelték ki őt a nagyok közé (nyáron ott volt a malajziai ifjúsági világbajnokságon klubtársaival, Owennel és Murphyvel együtt) s első hazai mérkőzésén, az Aston Villa ellen góllal mutatkozott be a Kop közönségének! Egyébként csak októberben kötöttek vele profiszerződést, mert sérülések miatt be kellett vetni az akkor még Coca-Cola névre hallgató Ligakupában a Boro ellen. Az akkoriban stabil csapattag és válogatott Rob Jones cseréjeként állt be, s találatát angolos módon, fejesből szerezte. Bekerült az U21-es nemzeti csapatba is, sőt, csakhamar kapitánya lett a háromoroszlánosoknak és ma is ő tartja az U-21-es válogatottsági rekordot! Következő évében már alapember a védelemben Matteo, Björnebye és Kvarme mellett (az ír Phil Babb előtt), s szinte mindig 100%-os teljesítményt nyújtva hamar a drukkerek egyik kedvence lett. 1999-ben futott be: a bajnokságban a védelem tengelyében biztos helye lett, a szurkolók pedig őt választották meg az év legjobb liverpooli játékosának. Augusztusban, Budapesten a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Sokoldalúságára mi sem jellemzőbb, hogy a következő évben védekező középpályásként szerepelt Gerrard mellett-mögött, egy év múlva Babbel sérülése miatt Houllier jobbhátvédként, 2003-ban pedig Riise formahanyatlása idején balhátvédként játszatta! Carragher ott lett volna a 2002-es vb-n is, ám a svéd Eriksson szövetségi kapitány végül is nem vihette magával Ázsiába, mert Jamie térde olyan súlyosan megsérült, hogy meg is kellett operálni.

Egy év múlva, 2003 szeptemberében lábtörése (a blackburni Lucas Neill az övét, Babbel pedig Barosét törte el azon az elátkozott 90 percen) miatt négyhónapos kihagyásra kényszerült. Egészségesen biztos tagja volt a nemzeti csapat keretének, láthattuk őt az Euro2004-en is, de csak a kispadon, pedig Rio Ferdinand eltiltását töltötte, Woodgate és Southgate pedig sérülése miatt maradt otthon. Természetesen a Liverpool új mestere, Rafa Benítez is alapemberként számított rá, csak éppen visszavitte a védelem tengelyébe, ahol Carragher azóta is fegyelmezett, megbízható teljesítményt nyújt.

A 2004-05-ös szezonban egyértelműen élete addigi legprímább formájában játszott, helye magától értetődő volt az Év csapatában - az összes bajnoki mérkőzést végigjátszva egy nagyon stabil hetes átlagot hozott -, meg is hosszabbították szerződést egészen 2009-ig. „A bekk hősies védőmunkáját, önfeláldozását, keménységét a BL-ben az egész világ megcsodálhatta s a bajnokságban is kimagaslott a vörösök hátvédsorából (ez utóbbi egyébként nem volt nehéz, hiszen a Premiershipben néha egy zegzugos ementálira hajazott a nemzetközi kupákban oly’ stabil sor). Bár gólt most sem sikerült lőnie - utoljára 1998-ban mutathatta be hét közben bizonyára szorgalmasan gyakorolt gólörömét -, de patikamérleg-pontosságú megbízhatóságát nagyon jól jellemzi szinte pontosan hetes átlaga. Három asszisztja három pontot ért a vörösöknek s egyetlen másodpercet sem mulasztott a bajnokságból! Ennek ellenére a válogatottban általában csak a kispadon szorítanak neki helyet (vagy még ott sem), mindössze két vb-selejtezőn játszott bő 30 percet, mindkétszer csereként beállva Gary Neville ill. Wayne Bridge helyére” – foglaltuk össze idényét.

A németországi világbajnokságra is kiválóan készült fel: a végső győzelemre az FA-kupa emelgetéssel, a pályára lépésre egy újabb Év csapata-tagsággal. Ráadásul úgy lett a szezon 5. legjobb játékosa 7.31-es átlaggal, hogy csak két századdal maradt le Terry és Henry mögött! King és Woodgate kiesése miatt biztossá vált helye a vb-keretben, s mellette szólt az is, hogy a védelem összes posztján és a középpályán szűrőként is egyaránt megállja helyét. Hat selejtezőn szerepelt, ennek ellenére a Liverpoolban igencsak magabiztos futballista a válogatottban eleddig nem tudott gyökeret ereszteni, köszönhetően annak, hogy címeres mezbe bújva (talán valamiféle lelki gátlás miatt) teljesítménye meg sem közelíti a klubjában megszokottat. Igaz, Eriksson alatt ritkán szerepelt kétszer egymás után ugyanabban a pozícióban: az még csak hagyján, hogy a védelem összes posztján ő számított az első számú vésztartaléknak - ami, valljuk meg, önmagában sem kis teljesítmény -, ám Ledley King kidőlésével Eriksson védekező középpályásként, afféle elősöprögetőként küldte őt pályára. Már a magyarok elleni barátságos mérkőzésen is láthattuk ezt a variációt, Németországban Portugália és Ecuador ellen is – 1 illetve 13 percen keresztül… Pedig a svédek ellen Larsson fejesét ügyesen, kézzel blokkoló Jamie könnyedén beverekedhette volna magát a kezdőbe, de hiába kezdett kétszer is a sérült Gary Neville helyén a védelem jobb oldalán (először hatalmas csalódást okozott, második alkalommal már sokkal jobban ment neki), a későbbiekben felváltotta őt Hargreaves.

Ráadásul a portugálok elleni orosz rulettben - csereként állt be Lennon helyére - pechjére ő hagyta ki az angolok utolsó tizenegyesét. Pedig először berúgta a labdát Ricardo hálójába, ám a bírói sípszó előtt... Klubjában 1999 után szerzett újra bajnoki gólt: decemberben a Fulham ellen éppen bekkpárja, Agger szögletét csúsztatta fejjel hálóba.

Bár klubjában változatlanul jó formában, ha nem is sikeresen játszott, a válogatottba nem került vissza, egészen 2010 tavaszáig.

Egy érdekes történet is fűződik a nevéhez: a focitörténelem egyik legfurább kiállítását szenvedte el 2001-ben az Arsenal elleni kupameccsen, amikor a bíró kiállította az őt megrúgó Bergkampot, s mérgében egy ágyús szurkoló megdobta „Carrát” egy fémpénzzel. A védő felkapta a vizet és az aprót, visszahajította a "tantuszt", erre a bíró őt is kiállította...