Jason Culina „vénségére” kikopott ugyan az európai klubfutballból, ám válogatottjában alapemberré lépett elő, hiszen a mezőnyjátékosok közül senki sem futballozott annyi (1080) percet a 2010-es világbajnokság selejtezőin nemzeti csapatából, mint ő.

A St. Albans Dinamo neveltje édesapja, Branko edzősége alatt vált profi labdarúgóvá a Sydney United színeiben, és már ekkoriban Tim Cahill oldalán vitézkedett. Egy idényt atyját követve a városi riválisnál, az Olympicnél is lehúzott, majd Hollandiába költözött, mégpedig huzamosabb időre. Új egyesületében, az Ajaxban azonban a fiatal támadó középpályás a hatalmas konkurencia (Rafael van der Vaart, Richard Witschge, Wesley Sneijder) miatt csak sátoros ünnepekkor fért a csapatba, némi kölcsönjátékoskodás után 2004-ben el is engedték ingyen a Twentéhez.

Itt alaposan megszórta magát, 2006 legelején ezért is adott érte 1.3 millió eurót a PSV, ám új munkahelyén sokáig keresték helyét a csapatban: Culina hol védekező középpályást, hol jobbhátvédet játszott, ám igazi húzóemberré sehol nem tudott válni. Nem úgy válogatottjában, ahol csak 2005-ben mutatkozott be annak a Guus Hiddinknek a kezei alatt, aki őt Eindhovenbe vitte.

Stabil tagja is lett a „Socceroosnak”a németországi világbajnokságon, ahol hazája mind a négy mérkőzésén pályára lépett. Szorgosan lótott és futott, volt néhány jó megmozdulása is, de nem miatta marad emlékezetes az a torna. Ahonnan megtérve meglehetősen szürkécske átlagokat hozott, 2009 nyarán haza is tért (éppen, amikor egyébként kezdett belejönni) a Gold Coast Unitedhez, ahol megkapta a csapatkapitányi karszalagot is, év végén pedig a klub legjobbjának választották.