Az angol-ír-szamoai származású Tim Cahill jelenleg az ausztrál labdarúgó válogatott legveszélyesebb fegyvere, hiszen karmesterként kiválóan dobja támadásba társait, miközben mezőnymunkája is Premiership-szintű, de a góllövéssel sem áll hadilábon.

A tehetségét korán megmutató (a szamoai U17-es válogatottban is) Cahill 17 évesen Angliába utazott némi próbajátékra, és végül a másodosztályú Millwall látott benne fantáziát. A magával hozott technikai képességei mellé komoly erőnlétet kapott itt, és hamar alapember lett, kulcsszerepet vállalva abban, hogy a kiscsapat elért az FA-kupa döntőjébe. 2004 nyarán 2.2 millió eurót adott érte az Everton, és mivel itt sem vallott szégyent, a kissé későn ébredő ausztrál labdarúgó-szövetség (korábban az írek is szerették volna meghívni a középpályást) külön FIFA-engedéllyel elérte, hogy Cahill náluk legyen felnőtt válogatott.

A kékek között kiváló átlagokat produkáló középpályás részt vett a 2004-es olimpián, majd a Konföderációs-kupán, oroszlánkörmeit pedig a 2006-os világbajnokságon mutatta meg, amikor kettőt vágott a japánoknak, nem mellékesen ő lett a kengurusok első vb-góljának szerzője is. A későbbi mérkőzéseken már nem remekelt, majd a következő idényekben többször is komolyabb sérülést szenvedett. Időközben a Socceroos húzóemberévé nőtte ki magát, aki fontos gólokkal szolgálja a zöld-sárga hadakat.

2004-ben Óceánia aranycipőse lett, két évvel később bekerült az „igazi” Aranylabda ötvenes listájára.