Rommedahl már az új dán generáció tagja, egyike azoknak, akik a Laudrup fivérek, Brian és Michael fémjelezte időszak után kerültek be a „dinamitok” közé. A PSV támadója 2000. augusztus 16-án, a Feröer elleni találkozón debütált a nemzeti csapatban, ahonnan azóta szinte kihagyhatatlan.

Az ezt szorosan követő összes világbajnoki selejtezőn pályára lépett, holott olyan játékosokkal kell vetélkednie a csapatba kerülésért, mint Jesper Grönkjaer vagy Martin Jörgensen. Igaz, a kezdet korántsem volt egyszerű. Meglehetősen korán, már 19 évesen légiósnak állt, ezért odahaza Dániában sokan nem értették, miért kap rendszeresen meghívót Morten Olsen kapitánytól a válogatottba. A kétkedőket 2000 novemberében, a Németország elleni összecsapáson sikerült maga mellé állítania. A Rudi Völler irányításával addig szárnyaló Nationalelf Koppenhágában megadta magát, méghozzá Dennis Rommedahlnak. „A sebességem a fegyverem, abból próbálok meg hasznot húzni. Azt hiszem, évről évre javulok. A PSV-ben remek játékosokkal gyakorolhatok együtt, ebből a klubom és a válogatott is profitálhat” – állította egyszer magáról a villámgyors támadó, aki kétszer is bevette a háromszoros világbajnok hálóját. A dánok az ő két találatával nyertek 2–1-re.

És hogy miért bírálták korábban oly gyakran Rommedahlt? Elsősorban azért, mert odahaza nem tudott maradandót alkotni, másodsorban pedig azért, mert a PSV-ben csak 1999 őszétől sikerült állandósítania a helyét. Eleinte annyira nem ment neki a játék Eindhovenben, hogy a Philips-gyári klub vezérkara egy évre kölcsönadta az RKC Waalwijknek. A kiscsapatban aztán végigjátszotta a bajnokságot, szerzett öt gólt, mehetett is vissza azonnal a PSV-hez.

Az 1998–99-es idényben Bobby Robson dobta be a mélyvízbe, 19 találkozón jutott szóhoz, ráadásul az AZ Alkmaar elleni kiütéses, 7–1-es siker alkalmával a hálóba is sikerült betalálnia. Az angol mesterre azóta is hálával gondol vissza, ennek jeleként 2002 májusában – egy évvel azután, hogy szerződést hosszabbított a holland együttesnél – közölte: ha törik, ha szakad, a Newcastle Unitedhez igazol, hogy ismét együtt dolgozhasson Robsonnal.

A hirtelen jött ötlet részben egy személyes ellentétből táplálkozott. Rommedahl csúnyán összeveszett Eric Gerets mesterrel, aki nem akarta megfelelően kihasználni a gyorsaságát. A dán többször is csak a kispadon kapott helyet, a mellőzöttség sértődötté tette, és ő többé nem tett lakatot a szájára. Nyilatkozatháború lett a vége. Ilyenkor általában a játékos húzza a rövidebbet. Ez most kivételes eset volt.

Gerets ugyanis a 2001–2002-es idényben semmit sem tudott nyerni az eindhoveni együttessel, így kénytelen volt venni a kalapját. Rommedahl pedig maradhatott. Nem bánták meg, hiszen 2003-ban bajnoki címet ünnepeltek, a dán csatár aktív közreműködésével. Előtte persze Rommedahl még a 2002-es vb-n is villantott, góljával főszerepet vállalt a címvédő franciák legyőzéséből és kiejtéséből, s így a dinamitok nyolcaddöntőbe jutásából. A válogatottból aztán sokáig kiszoríthatatlan maradt, még ha a PSV-ből ki is kopott egy idő után.

A Charlton Athleticnél vigasztalódott, majd amikor sokan már leírták, az Ajaxhoz igazolt. Itt sem éppen köré szerveződik a gárda, de formájára általában nem lehet panasz, még ha egyre nehezebben is tartja a lépést a fiatalabbakkal. A világbajnokságon ünnepelheti 100. válogatottságát, bár ezért a csapatnak is tennie kell...