A dél-koreai labdarúgás egyik kirakatalakja lett An Dzsung Hvan 2002-ben, amikor a félig hazai világbajnokságon aranygólt ért el az olaszok ellen. Igaz, a fél világ éppen ekkor utálta meg országa válogatottját, mondván, jóval, mondhatni, gusztustalanul túlléptek a játékvezetők a hazai csapatoknak kötelezően kijáró támogatáson…

An az Adzsu University egyetemi csapat után első profi szerződését 22 éves korában kötötte a Daewoo Royalsszal, és első idényében elnyerte az Év újonca, a másodikban az Év játékosa címet hazája első osztályú pontvadászatában. A válogatottban még egyetemi játékos korában bemutatkozó csatár egyre jobb ütemben termelte a gólokat, így 2001 elején kölcsönvette a Perugia, majd miután az ázsiai játékos fél idény alatt négyszer is eredményes volt a bajnokságban, megvették őt az olaszok 3.5 millió euróért.

A félig hazai tornán (Japán volt a társrendező) hét mérkőzésen lépett fel: a nyolcaddöntőben az olaszoknak, a csoportkörben az Egyesült Államoknak rúgott fontos gólt. Kisebb nemzetközi felháborodást kiváltva az olaszoknak rúgott gólja miatt a Perugia elnöke, Luciano Gaucci felbontotta szerződését. Később visszakozott, ám mindhiába, An aláírt a japán Simizu S-Pulse együtteséhez. Mint Ázsiában rendesen, itt is remekül ment neki, akár csak a következő idényben a Jokohama F. Marinosnál.

Meg is vette a francia Metz, ám Európa nem Annak termett: sem itt, sem a német Duisburgban nem lett húzóember, miközben a 2006-os világbajnokságon a jó kezdetek után (győztes gól Togo ellen) társaival együtt csalódást okozott. Miután Duisburgban továbbra sem ment neki, hazatért Dél-Koreába a Szuvon Bluewingshez, majd miután itt sem parádézott, továbbállt a Buszan I’Parkhoz.

Amikor 2009 legelején a kínai Dalian Shidéhez igazolt, sokan leírták már, ám a válogatottba is visszatért. Három vb-selejtezőn lépett pályára, de gólt nem szerzett.

Annál egyetlen ázsiai játékos sem ért el több gólt labdarúgó világbajnokságokon, beválogatása így is meglepetésnek számít.