„A lelkes, óriási munkabírással megáldott Jackie Chan-mosolyú balhátvéd a PSV egyik szürke, ám annál fontosabb futballistája: nem éppen a technika ördöge, légi párbaj esetén is maximum hegyes kis könyöke jelent igazi veszélyt az ellen számára; de lelkesedése, megbízhatósága, gyorsasága és főképpen XXI. századi erőnléte alapemberré tette őt Hiddink tizenegyében” – vélekedtünk róla 2006-ban.

A hongcseoni születésű Li csupán a Gonkuk Universityben, azaz egyetemi csapatában játszott egészen 23 éves koráig, mert úgy döntött, profi karrierjét csak felsőfokú tanulmányai befejezése után kezdi el. Így aztán diplomaosztó után nem kormányhivatalnok vagy politikus lett, amire végzettsége predesztinálta volna, hanem aláírt az LG Anyang Cheetahshoz. Persze ekkor már nem volt ismeretlen játékos: 1999 nyarán Mexikó ellen a válogatottban is bemutatkozhatott. Guus Hiddinknek megtetszett hősünk játéka, így aztán akárcsak Pak Dzsi Szungé, az ő karrierje is szorosan kötődik a „Főnökéhez”: a 2002-es világbajnokság hét dél-koreai mérkőzéséből ötön kezdő volt, majd követte a torna után lemondó mesterét a PSV Eindhovenhez.

Egy féléves kölcsönszerződést kötöttek vele januárban, és Park tavasszal olyan megbízhatóan játszott (a hatos átlagot kőbe is véshették a neve mellett, de igen hasznos mezőnymunkát végzett hétről-hétre), hogy nyáron másfél millió euróért megvásárolták őt az időközben FC Szöul névre átkeresztelkedett dél-koreaiaktól, és 2006-ig kötöttek vele kontraktust. Az első évében bajnoki aranyat nyert Lee második szezonjában megduplázta meccsei számát, de hatos átlaga megmaradt a kiosztott három gólpassz ellenére is. Az időközben 50. válogatottságán is túllépő Li 2003-ban a BL-ben is pályára léphetett, majd 2004-ben megszerezte első bajnoki gólját, az Ajax elleni rangadón.

„Formája egyre javul: legjobb szezonjában egyetlen BL-másodpercet sem hagyott ki, otthon az amszterdamiaknak rúgott gólja mellett 9 gólpasszt osztott ki, átlaga pedig 6.4 volt! Bal oldali középpályásból az idők során hátvéddé lépett vissza, és a holland válogatott balbekkje, Wilfred Bouma középre szorult miatta” – írtuk akkoriban. A hazai rendezésű világbajnokságon egyébként egy alkalommal a figyelem középpontjába került: azt állította a portugálok elleni győztes csoportmeccs után, hogy Luís Figo a félidőben arra kérte őt, játsszanak egymással döntetlent, hiszen így mind a két gárda könnyedén továbbjutna.

„Ne hajtsatok, mindkettőnknek jó az iksz” – hangzott el állítólag. Mint a hazai győzelemből kiderült (éppen PSV-s csapattársa, Pak gólja jelentette a diadalt), süket fülekre talált megvesztegetési ajánlata. Úgy látszik, hallott Figo arról, hogy Li politikai iskolába járt, csak arra nem gondolt, hogy ennyire kijött a balhátvéd a közéleti gyakorlatból...

2005 nyarán a szélső úgy döntött, kipróbálja magát Angliában, és a Tottenhamhez írt alá, de nem jött be számítása, hiszen nem tudott alapemberré válni a londoni gárdánál. A 2006-os világbajnokságon sem parádézott, majd jobbhátvédként játszatta mestere, az őt egykoron „Európa egyik legjobb balhátvédjeként” aposztrofáló Martin Jol, de nem sokkal később már felajánlották a Romának. Mégsem a „farkasok”, hanem a Dortmund igazolta le.

Li a Bundesligában sem tudta a kezdőbe verekedni magát, így bár hiába vallhatta magát stabil válogatottnak (tíz vb-selejtezőn szerepelt), egymillió euróért eladták a szaúdi al-Hilalnak, akikkel egy plusz egy éves kontraktust írhatott alá.