A görög jobbhátvéd élete 2004 nyarán hatalmas fordulatot vett: kijutott válogatottjával az Európa-bajnokságra, s már a hazaiak elleni nyitómérkőzés előtt megjelent a hír a sajtóban, hogy a Porto 2.5 millió euróért őt szeretné megvásárolni a Chelsea-be tartó Paulo Ferreira helyére. Annyira feldobta a hír, hogy azon az összecsapáson ő lett a mezőny legjobbja, fantasztikusan játszva vette le a pályáról a portugál szélsőket és még egy 11-est is kiharcolt. Nem is csoda, hogy másnap már le is igazolták a görög legényt a Sárkányok, még félmillió eurót emelkedett is az ára!

A kis Jurkasz Pireuszban, Athén kikötővárosában született – ott, ahol annak idején Détári Lajos is nagyokat alkotott –, első profi klubja a Jannina FC volt. Három szezont húzott le itt, kettőt a második, egyet az első vonalban. Bár nem volt stabil kezdő, de a 19 éves srácra felfigyelt a Panathinaikosz és ötéves szerződést kötöttek vele (alig 170 ezer euróért kapták meg). A Panával a nemzetközi porondon is bemutatkozhatott: márciusban a Manchester Unitednek a 25. percben egy hatalmas gólt rúgott.

A következő évben a bajnokságban is vitézkedett: 25 fellépéssel (no és ügyes játékkal) járult hozzá a bajnoki ezüsthöz, a BL-ben a legjobb nyolc közé jutottak, ráadásul nyáron a Valencia és a Monaco is bejelentkezett érte. A zöld-fehérek viszont nem engedték el az időközben a válogatottban is bemutatkozó jobbhátvédet, aki egy ideig egyszerre játszott a felnőtt és az U21-es nemzeti csapatban. 2002 februárjában esett át a nagyok között a tűzkeresztségen, a svédek ellen, de azon a nyáron az U21-es Eb-n is szerepelt a hellén korosztályos válogatottal.

2004-ben bajnoki aranyat nyert, de sokszor kispadozott, így a válogatottból is éppen az Eb-selejtezők kezdetére kopott ki, kimaradván a spanyolok és az észak-írek legyőzéséből is. Szerencséjére éppen akkoriban sérült meg Hrisztosz Pacazoglu, akinek helyére bekerülve megfelelt az elvárásoknak, különösen a spanyolok és az ukránok ellen játszott jól. A tornán a portugálok ellen klasszis teljesítményt nyújtott. Portóba igazolásával méltó lett őseihez: apja, Dimitrisz Szeitaridisz a Jannina és a Panathinaikosz remek csatára volt, nagybátyja és nagyapja pedig görög válogatottnak vallhatta magát!

A kontinenstornán átlaga 6.17 volt. Portóban remekül kezdett, megnyerték a Világkupát is, nyáron pedig a Dinamo Moszkva tízmillió euróért, orosz átigazolási csúcsért megvásárolta őt. Moszkvában viszont csak hébe-hóba (utóbbit tessék szó szerint érteni) játszott, alig egy szezon után be is dobta a törölközőt, és kapóra jött, hogy az Atlético Madrid hajlandó volt hatmillió eurót kipengetni érte. „Spanyolországban kitűnően megy neki, a válogatottban is alaptag maradt, így ha felépül súlyos Achilles-sérüléséből, láthatjuk őt a 2008-as Eb-n is. A selejtezők során megszerezte első válogatottbéli gólját, természetesen éppen Magyarország ellen” – írtuk róla 2008 tavaszán.

Kétszer játszott az Eb-n, közepesen, majd egy csereidény után szerződése lejártával a Panathinaikoszhoz írt alá, egészen 2013-ig. Hét világbajnoki selejtezőn szerepelt, de sérülései miatt kérdésessé vált vb-részvétele.