A nigériai válogatott védelmének legnagyobb erőssége napjainkban egyértelműen Joseph Phillip Ikpo Yobo, aki hétről hétre a legmagasabb színvonalú bajnokságban is bizonyít.
A konói születésű legényke, mihelyst kiderült róla, hogy profi futballista lehet, a Michellin Port-Harcourt együtteséből Belgiumba, a KV Mechelenhez igazolt, ahonnan a Standard Liege emelte ki. Részt vett válogatottjával a korosztályos világbajnokságon, jobbhátvédként, majd 2000 nyarától, húszévesen már alapember az egykoron szebb napokat is látott egyesületnél. Olyan jól ment neki, hogy nemsokára a válogatottban is bemutatkozhatott, majd a Marseille igazolta le.

A kikötővárosban aztán a Frank Leboeuf, Stefano Torrisi, Daniel van Buyten és Eduardo Tuzzio konkurens négyes mellett meglehetősen gyakran játszott, mégis kölcsönadták a Tenerifének, noha akkoriban már a nemzeti csapatban is rendszeresen bevetették a bekket. A 2002-es világbajnokságon is alapember volt, és nem okozott csalódást, sőt, még egy gólpasszt is adott.

A torna után egymillió euróért az Evertonhoz került, majd miután David Moyes menedzser igencsak elégedett volt formájával, 4.7 millióért megvette őt az OM-től.
Angliát mintha Yobóra szabták volna, átlagosztályzataira és formájára büszke lehetett, 2006-ban az Arsenal is ajánlatot tett érte. Abban az idényben a bajnokság összes percét végigjátszotta, ami a Premiershipben egy védőtől elképesztő teljesítmény (még öt sárgát sem gyűjtött össze, noha a szigorúság nem áll messze tőle). A „Szuper sasokkal” részt vett az összes szembe jövő Afrika-kupán, és mind a 2006-os, mind a 2010-es világbajnokság selejtezőin alapember volt. Utóbbi alkalmával két győztes gólt szerzett, mind a kettőt idegenben: egyet Sierra Leonében, egyet Egyenlítői Guineában.