Nwankwo Kanu érdekes és változatos pályafutást tudhat magáénak: 19 éves korában már felért a labdarúgás európai csúcsára, majd 21 évesen kis híján vége szakadt karrierjének szívműtétje miatt.

A kis Nwankwo 17 évesen mutatkozott be a holland Ajaxban, amellyel villámgyorsan a Világkupán kívül minden elérhető címet bezsebelt a kis híján kétméteres, 53-as cipőt viselő legényke. Aki zseniális társak között futballozhatott akkoriban, lásd a Van der Sar, Reiziger, F. de Boer, Bogarde, Seedorf, Davids, R. de Boer, Overmars, Finidi, Kluivert, Rijkaard vonulatot. Nem is véletlen, hogy nyertek két bajnokságot, egy holland kupát, majd 95-ben egy Bajnokok Ligáját, mielőtt a gazdagabb klubok szét nem szedték ezt a legendás gárdát.
Ő sem maradt Hollandiában: az akkor bombaerős csapatot építő Internazionale vette meg. Nem akármilyen keret volt az sem, gondoljunk csak Pagliucára, Bergomira, J. Zanettire, Winterre, Djorkaeffre, Recobára, Zé Eliasra, Simeonére, Paolo Sousára, Ronaldóra, R. Baggióra vagy Zamoranóra. Csak hát 1996-ban, éppen a győztes olimpia után, amelyen remekelt, életmentő szívműtétet kellett rajta végrehajtani az USA-ban, és ezután nemhogy pályafutása, hanem puszta léte is kérdéses volt egy ideig...

Majd két évet kellett kihagynia, és csak 1998 tavaszán térhetett vissza. Nem volt éppen csúcsformában, bár az UEFA-győzelemhez öt meccsen fellépve járult hozzá, így az Inter kapva kapott az Arsenal meglepő ajánlatán, miszerint átvennék az ifjú tehetséget 6.25 millió mai euróért (az olaszok négyért vették meg, korábban az Ajax nevelőegyesületének, a Heartlandnek 200 ezret fizetett a 14 éves fiatalért).

Sokat bírálták ezért Arsene Wenger menedzsert, de hát így vette meg a gall mester Dennis Bergkampot, Thierry Henryt és Robert Pirést is, egy borzalmasan rossz szezon után! Talán ez volt Wenger legrosszabb igazolása annyi zseniális húzás után, mert az „új Nwankwo”, bár szerencsére meggyógyult, köszönőviszonyban sem volt az Ajaxbelivel... Fél évig nem is játszott, februárban lépett először pályára a Sheffield United elleni FA-kupa-meccsen.
A következő évben remekelt leginkább (12 gól) műtétje óta, de a biztató kezdés után nem következett ilyen folytatás. Pedig sok lehetőséget kapott, és még a darálóból is kivonta a mester, hiszen egy időben afféle irányító középpályás lett a középcsatárból Henry és Bergkamp mögött. Közben nyert két-két bajnokságot és FA-kupát, de miután 2004 nyarán érkezett mellé a holland Robin van Persie, még a kispadon is hátrább kerül eggyel.

2004-ben Wenger bejelentette, hogy nem számol vele a továbbiakban, és nem igazán kapkodtak érte a nagyobb csapatok, így végül ingyen a West Bromwichhoz távozott, ahol nem szórta a gólokat, viszont két év múlva a Portsmouthhoz aláírva futott még egy eredményes idényt. Azóta egyre kevesebb gólt ér el, nagyon lelassult, a válogatottból azonban, mint az egykori nagy generáció utolsó mohikánja, kihagyhatatlan, tekintélye a csapaton belül megkérdőjelezhetetlen.

Kétszeres Afrika-aranylabdás: 1996-ban és 1999-ben lett kontinense legjobbja. Műtétje után létrehozott egy alapítványt, amely a hátrányos helyzetű afrikai gyerekek százainak életét mentette meg azóta.