„Obafemi Martins érdekes tagja az Internek: a tízmillió dolláros csatárok között tűnt fel 18 évesen, és gyorsaságával, gólérzékenységével nagy veszélyt jelentett a sztárokra. Igaz, kezdővé előlépve 2004-ben már korántsem volt olyan gólerős, mint csereként, de tagadhatatlan, hogy mára ígéretből remek játékossá nőtte ki magát!” – írtuk róla egyik első BL-adatbankunkban.

A 19 éves nigériai csatár, aki 16 évesen kétszer is pályára léphetett az akkor első osztályú Reggianában, önmagának, a Bajnokok Ligájának és az Intert sújtó sérüléshullámnak köszönhette villámkarrierjét: ha bekerült 2003-ban a csapatba, nem okozott csalódást, még gólt is lőtt a Milannak a BL-elődöntőben. Néha még Gabriel Batistutánál is jobban játszott, bár ez utóbbi nem volt nagy kunszt abban az időben... Jó játékának köszönhetően bekerült a nemzeti csapat keretébe is, de csak 2004 májusában léphetett pályára a zöld sasok mezében, az írek ellen.

Nagy kérdés volt akkoriban, mit hoz számára a jövő: mivel csatárfronton csak sokadik számú csereként volt számon tartva Batigól, Hernán Crespo, Mohamed Kallon, Álvaro Recoba és Cristian Vieri mellett, valószínűnek látszott, hogy kölcsönadják egy kisebb csapatnak, mert annyira azért nem volt jó játékos, hogy ő legyen a megoldás az Inter csatárgondjaira. Érdekes módon azonban maradt Milánóban, és hogy milyen jól döntött edzője, Hector Cúper, az Kallon eltiltásakor és Vieri sérülésekor látszott legjobban.

Hasonló szerencséje volt karrierje indulásakor: szülőhelyén, Lagosban kezdett el focizni az FC Ebedeiben, és itt figyelt fel rá az egykori Ajax-, Juve- és Dortmund-játékos, Sunday Oliseh testvére, Churchill. A menedzser kiközvetítette őt az olasz harmadosztályú Reggianának (a később a Lazióig jutó Stephen Makinwával együtt), ahol az ifiben olyan jól játszott, hogy az Inter 750 000 eurót adott érte 2001-ben! Milánóban eleinte csak az ifjúsági csapat tagja volt, amelyet 23 góllal segített az olasz U18-as bajnoki aranyhoz. A nagyok között 2002-ben, a Parma ellen mutatkozhatott be, majd a BL-ben a Leverkusennek már gólt is lőtt.

A kispadról a kezdőbe kerülve csak ritkán mutathatta be híres gólörömét, a dupla szaltót – a vezetők szerint sem elégszer tornászott, ezért leigazolták a jóval gólerősebb Adrianót elé, így aztán a nigériai fiú mehetett vissza a már oly ismerős kispadra. Némi kárpótlásképpen 2010-ig szóló szerződést kötöttek vele, amely évi 2.5 millió eurós fizetést garantál számára. Mancini mester nem sokkal később meglepetésre Vieri és Júlio Cruz előtt a kezdőben számolt Martinsszal, és a fiatal játékos nem is okozott csalódást: az Olasz Kupában hétszer, a BL-ben nyolc mérkőzésen ötször, a bajnokságban tizenegyszer ugrálhatott örömében.

Mancio garantáltan nem követte eme tettét, amikor nyáron Martins bejelentette, hogy szívesen igazolna a Chelsea-be... Az Inter végül nem engedte el Martinst, aki cserébe nagyon jól kezdte az idényt, ő lőtte az első gólt a Leccének, majd a győztes találatot a Fiorentinának, ám ezután kisebb sérülése miatt kiszorult a csapatból. Decemberben lendült újra formába, amikor három egymást követő fordulóban is eredményes tudott lenni. A tavasz viszont már nem Obafemiről szólt (aki télen az ANK-bronzéremhez két góllal járult hozzá), ráadásul a Zöld Sasok nem jutottak ki a világbajnokságra, annak ellenére sem, hogy Martins hat selejtezőn nyolc gólt lőtt.

2006 nyarán két dolog miatt került gyakran elő neve: egyrészt rendre angol csapatok csábították (Manchester United, Portsmouth, Newcastle, Aston Villa) a Valencia mellett, másrészt napvilágot láttak olyan pletykák, melyek szerint Martins nem 21, hanem már 27 éves, köszönhetően a nigériai anyakönyvvezetők megkenhetőségének. A hírek eljutottak Glenn Roedernek, a Newcastle menedzserének a fülébe is, aki a szóbeszéd megalapozottsága esetén Martins vételárának korrigálását követelte volna.

„Aggasztónak tartom, ha olyan játékosra áldozunk pénzt, aki öt-hat évvel idősebb annál, mint amit állít magáról – mondta az edző. – Ez kétségkívül zavaró tényező. Ha valóban különbözik Martins valós és hivatalosan ismert életkora, akkor annak tükröződnie kell az érte kért összegben is.” A születési idő meghamisítása egyébként nem ismeretlen jelenség az olasz labdarúgásban, hiszen 2002-ben Eriberto, a Chievo akkori brazil középpályása vallotta be: valójában Luciano Siquierának hívják, és az irataiban szereplő életkor sem felel meg a valóságnak. A játékos büntetése akkor hét hónap eltiltás és 150 ezer eurós bírság volt…

2006 nyarán, 15 millió euróért mégiscsak megvettél az afrikai támadót, aki megkapta a helyi legenda, Alan Shearer egykori 9-es mezét, és ha nem is hasonló ütemben, de elfogadható mértékben termelte a gólokat. 2007 elején a Chelsea is bejelentkezett érte, de Martins maradt, majd nemsokára a kispadra szorult a Michael Owen, Mark Viduka kettős miatt. A villámgyors játékosa (10.2-es százat futott egy alkalommal) a „szarkák” kiesés után hamar váltott: 10.5 millió euróért a friss német bajnok Wolfsburghoz került.

Nem hozott szerencsét új kenyéradójának, ahová négy évre írt alá. Eleinte főképpen szélsőként vetette be őt edzője, Armin Veh. Első németországi idényében a támadó igencsak kiegyensúlyozatlan teljesítményt nyújtott. A téli kontinenstornán is csak egy gólt lőtt, a vb-selejtezők során pedig mindössze kétszer rezgette meg az ellen hálóit. Igaz, mindössze háromszor lépett pályára a nemzeti tizenegyben a kvalifikációk során, de duplája a kijutást jelentette a kenyai rangadón (és kellett még hozzá Tunézia mozambiki veresége is).